Fejezet 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!
3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
19Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
20Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
21Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.
22Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!
23Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.
24Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
30Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.