Fejezet 34
1 És szóla Elihu, és monda:
2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
8 És egy társaságban forog a gonosztevõkkel, és az istentelen emberekkel jár!
9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentõl a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
11 Sõt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az õ útja szerint találja meg, a mit keres.
12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
14 Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
17Vajjon, a ki gyûlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
18A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a fõembereknek: Te gonosztevõ!
19A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.
20Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltûnik kéz nélkül!
21Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
22Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtõzhessék a gonosztevõ;
23Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
24Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
25Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
26Gonosztevõk gyanánt tapodja meg õket olyan helyen, a hol látják.
27A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
28Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és õ a nyomorultak kiáltását meghallja.
29Ha õ nyugalmat ád, ki kárhoztatja õt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elõl, akár ember elõl egyaránt;
30Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tõre a népnek.
31Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
32A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
33Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos mit tudsz? Mondd!
34Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
35Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
36Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
37Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.