Fejezet 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?
8 Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.
9 Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?
16 Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!
17Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!
22Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!
23Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.
25Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.
27Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el elõtte.
34Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.