Fejezet 8
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5 Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.
23Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.
24Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.
26Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.
27Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;
29Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.
31Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségemet lelve az emberek fiaiban.
32És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.
35Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!