Fejezet 17
1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
4 A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd, még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
8 Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.
13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
14 Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.
15 A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.
16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
17Minden idõben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
18Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.
19Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
20Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
21A ki szül bolondot, szüli õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
22A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
23A kebelbõl kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
24Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
25Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.
26Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
27A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.
28Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.