Fejezet 30
1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.
2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.
3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.
4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?
5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
6 Ne tégy az õ beszédéhez, hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
7 Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.
8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.
9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!
10 Ne rágalmazd a szolgát az õ uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bûnhõdnöd ne kelljen.
11 Van oly nemzetség, a ki az õ atyját átkozza, és az õ anyját nem áldja.
12 Van nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ rútságából ki nem tisztíttatott.
13 Van kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!
14 Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közül a szûkölködõket.
15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
16 A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!
17A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.
18E három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:
19A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kõsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.
20Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
21Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
22A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
23A gyûlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ asszonyának.
24E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:
25A hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;
26A marmoták nem hatalmas nép, mégis kõsziklán csinálják az õ házokat;
27Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;
28A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.
29Három állat van, a mely szépen jár, sõt négy, a mely jól jár.
30Az oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;
31A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.
32Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.
33Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az õ orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.