Fejezet 55
1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. (55:2) Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;
2 (55:3) Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
3 (55:4) Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
4 (55:5) Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
5 (55:6) Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
6 (55:7) Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
7 (55:8) Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
8 (55:9) Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.
9 (55:10) Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.
10 (55:11) Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
11 (55:12) Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.
12 (55:13) Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:
13 (55:14) Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,
14 (55:15) A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
15 (55:16) A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
16 (55:17) Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
17(55:18) Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.
18(55:19) Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
19(55:20) Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
20(55:21) Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.
21(55:22) A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
22(55:23) Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
23(55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.