Fejezet 4
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;
21Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.
22Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;
23Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.
24Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.
28Adsz nékik és õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;
32A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!