Fejezet 8
1 És mondának az Efraim férfiai néki: Miért cselekedted azt mi velünk, hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra indultál? És erõsen feddõzének vele.
2 Õ pedig monda nékik: Vajjon cselekedtem-é én olyan dolgot, mint ti? Nem többet ér-é Efraim szõlõmezgerlése, mint Abiézer egész szüretje?
3 Kezetekbe adta az Isten Midiánnak fejedelmeit, Orebet és Zéebet; hát mit cselekedhettem én olyat, mint ti?! Akkor lecsendesedék az õ felháborodott lelkök, mikor e beszédet mondotta vala.
4 Mikor pedig Gedeon a Jordánhoz ére, átkele azzal a háromszáz férfiúval, a kik vele valának, az üldözéstõl kifáradottan.
5 És monda a Sukkót férfiainak: Adjatok, kérlek, e népnek, mely engem követ, kenyeret, mert fáradtak, én pedig ûzöm Zébát és Sálmunáht, Midiánnak királyait.
6 És mondának Sukkót elõljárói: Zébának és Sálmunáhnak öklét már kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk a te seregednek?
7 Gedeon pedig monda: Ha kezembe adja az Úr Zébát és Sálmunáht, a pusztának tüskéivel és csalánjaival csépelem meg testeteket.
8 És felmenvén onnan Pénuelbe hasonlóképen szóla azoknak is, és Pénuel férfiai épen úgy feleltek néki, a mint feleltek volt a Sukkót férfiai.
9 És szóla a Pénuel férfiainak is, mondván: Mikor békességben visszatérek, lerontom ezt a tornyot.
10 Zéba pedig és Sálmunáh Kárkorban valának, és az õ seregök velök, mintegy tizenötezeren, mind a kik megmaradtak a Napkeletieknek egész táborából. Az elesettek száma százhúszezer fegyverfogható férfiú volt.
11 És felméne Gedeon a sátorban lakók útján keletre Nobahtól és Jogbehától, és szétverte a tábort, pedig a tábor biztonságban érezte magát.
12 És Zéba és Sálmunáh elfutottak; de õ utánok ment, és elfogta a Midián két királyát: Zébát és Sálmunáht, és szétszórta az egész tábort.
13 Mikor pedig Gedeon, a Joás fia, visszatért a harczból a Heresz hágójától:
14 Megfogott egy gyermeket a sukkótbeliek közül, és tudakozódott tõle. Ez pedig felírta néki Sukkótnak elõljáróit és véneit, hetvenhét férfiút.
15 Mikor aztán a Sukkót férfiaihoz ment vala, monda: Ímhol Zéba és Sálmunáh, a kik miatt gúnyolódtatok velem, mondván: Vajjon Zéba és Sálmunáh öklét már kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk kifáradott embereidnek?
16 És elõfogá a város véneit, és a pusztának töviseit és csalánjait vévén, megtanítá azokkal Sukkótnak férfiait.
17Azután Pénuel tornyát rontá le, és a város férfiait ölte meg.
18És monda Zébának és Sálmunáhnak: Milyenek voltak azok a férfiak, a kiket a Thábor hegyén megöltetek? Õk pedig mondának: Mint a milyen te vagy, olyanok voltak õk is, és mindenik olyan arczú, mint egy-egy királyfi.
19És monda: Az én atyámfiai, az én anyámnak fiai voltak azok. Él az Úr! ha életben hagytátok volna õket, én sem ölnélek meg titeket!
20És monda Jéthernek, az õ elsõszülöttjének: Kelj fel, öld meg õket. De a fiú nem húzta ki kardját, mert fél vala, mivelhogy még gyermek vala.
21És monda Zéba és Sálmunáh: Kelj fel te és te ölj meg minket, mert a milyen a férfiú, olyan az õ ereje. És felkele Gedeon, és megölé Zébát és Sálmunáht, és elvevé az õ tevéiknek nyakán levõ ékességeket.
22És mondának az Izráel férfiai Gedeonnak: Uralkodjál felettünk te és a te fiad és a te fiadnak fia, mert megszabadítottál bennünket a Midiániták kezébõl.
23És monda nékik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik ti felettetek!
24Azután monda nékik Gedeon: Egyet kívánok csak tõletek, hogy adja nékem mindenikõtök a zsákmányul ejtett fülön függõket; mert arany fülön függõik voltak azoknak, mivelhogy Izmaeliták valának.
25És mondának: Örömest néked adjuk. És leterítettek egy ruhát, és mindenki arra dobá a fülön függõket, melyeket prédául ejtett.
26Az arany fülön függõknek pedig, a melyeket elkért, súlya ezerhétszáz arany siklus volt, amaz ékességeken, függõkön és bíborruhákon kívül, a melyek a Midián királyain voltak, és az aranylánczok nélkül, a melyek tevéik nyakán valának.
27És készíte abból Gedeon efódot, és helyhezteté azt a maga városában, Ofrában, és ott paráználkodott azután az egész Izráel, és lõn ez Gedeonnak és házanépének tõrbeejtésére.
28Így aláztattak meg a Midiániták az Izráel fiai elõtt, és nem is emelték fel azután már fejüket, és megnyugovék a föld negyven esztendeig Gedeon idejében.
29És hazatért Jerubbaál, a Joás fia, és megtelepedett otthon.
30És Gedeonnak volt hetven fia, kik az õ ágyékából származtak, mert sok felesége volt néki.
31És az õ ágyasa is, a ki Sikemben volt, szült néki egy fiat, és nevezé azt Abiméleknek.
32És meghala Gedeon, a Joás fia, késõ vénségében, és eltemetteték atyjának, Joásnak sírjába, Ofrában, Abiezer városában.
33Lõn pedig, hogy mikor meghalt Gedeon, elfordulának az Izráel fiai az Úrtól, és a Baálokkal paráználkodának, és a Baál-Beritet tevék istenökké.
34És nem emlékezének meg az Izráel fiai az Úrról, az õ Istenökrõl, a ki õket megszabadította minden ellenségeik kezébõl köröskörül.
35És nem cselekedének irgalmasságot a Jerubbaál Gedeon házával mind ama jók szerint, a melyeket õ tett vala az Izráellel.