Fejezet 14
1 És lement Sámson Timnátba, és meglátott egy nõt Timnátban a Filiszteusok lányai közül.
2 És mikor hazament, elbeszélte ezt atyjának és anyjának, és monda: Egy nõt láttam Timnátban a Filiszteusok leányai között, most azért vegyétek õt nékem feleségül.
3 És monda néki az õ atyja és anyja: Hát nincsen a te atyádfiainak és az én egész népemnek leányai között nõ, hogy te elmégy, hogy feleséget végy a körülmetéletlen Filiszteusok közül? És monda Sámson az õ atyjának: Õt vegyed nékem, mert csak õ kedves az én szemeim elõtt.
4 Az õ atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az Úrtól van, hogy õ alkalmatosságot keres a Filiszteusok ellen, mert abban az idõben a Filiszteusok uralkodtak Izráel felett.
5 És lement Sámson az õ atyjával és anyjával Timnátba, és mikor Timnátnak szõlõhegyéhez értek, íme egy oroszlánkölyök jött ordítva elébe.
6 És felindítá õt az Úrnak lelke, és úgy kettészakasztá azt, mint a hogyan kettészakasztatik a gödölye; pedig semmi sem volt kezében. De atyjának és anyjának nem mondta el, a mit cselekedett.
7 És mikor leérkezett, beszélt a nõvel, a ki kedves volt Sámson szemei elõtt.
8 Mikor pedig egynéhány nappal azután visszatért, hogy õt hazavigye, lekerült, hogy megnézze az oroszlánnak holttestét: hát íme egy raj méh volt az oroszlánnak tetemében, és méz.
9 És kiszedte azt markaiba, és a mint ment-mendegélt, eszegetett belõle, és mikor hazaért atyjához és anyjához, adott abból nékik is, és azok is ettek; de nem mondta meg nékik, hogy az oroszlán holttetemébõl vette ki a mézet.
10 És azután lement az õ atyja ahhoz a nõhöz, és Sámson lakodalmat tartott ott, mert úgy szoktak cselekedni az ifjak.
11 Mikor pedig meglátták õt a Filiszteusok, harmincz társat adtak mellé, hogy legyenek õ vele.
12 És monda nékik Sámson: Hadd vessek elõtökbe egy találós mesét, ha azt megfejtitek nékem a lakodalom hét napja alatt és kitaláljátok; adok néktek harmincz inget és harmincz öltözõ ruhát;
13 De ha nem tudjátok megfejteni, ti adtok nékem harmincz inget és harminc öltözõ ruhát. Azok pedig mondának néki: Add elõ találós mesédet, hadd halljuk.
14 Õ pedig monda nékik: Az evõbõl étek jött ki S az erõsbõl édes jött ki. De nem tudták a találós mesét megfejteni három egész napon át.
15 Lõn annakokáért heted napon, mondának Sámson feleségének: Vedd reá férjedet, hogy fejtse meg nékünk a találós mesét, hogy valamiképen meg ne égessünk téged és a te atyádnak házát tûzzel; vagy azért hívtatok ide minket, hogy koldussá tegyetek bennünket, vagy nem?
16 És sírt a Sámson felesége õ elõtte, és monda: Bizony te gyûlölsz engem, és nem szeretsz. Egy találós mesét vetettél az én népem fiai elé és nékem sem fejtetted meg. Õ pedig monda néki: Íme még atyámnak és anyámnak sem mondtam meg, hát néked mondanám meg?
17Az pedig hét napon át sírdogált elõtte, a meddig a lakodalom tartott. Végre a hetedik napon megmondá néki, mert folyvást zaklatta õt. Õ pedig aztán megfejté a találós mesét népe fiainak.
18És mondának néki a város férfiai a hetedik napon, mielõtt még a nap lement volna:
19Ekkor felindítá õt az Úrnak lelke, és elment Askelonba, és megölt közülük harmincz férfiút, és elvette ruhájukat és azoknak adta ez öltözõ ruhákat, a kik a találós mesét megoldották. És felgerjedett haragjában elment az õ atyjának házához.
20A Sámson felesége pedig férjhez ment az õ egyik társához, a kit társaságába vett vala.