Fejezet 2
1 Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérõ-kötelet.
2 És mondám: Hová megy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza?
3 És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal is kijöve eléje.
4 És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne lévõ emberek és barmok sokasága miatt.
5 Én pedig, szól az Úr, tûz-fal leszek körülötte és megdicsõítem magamat õ benne!
6 Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földrõl, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr.
7 Jaj Sion! Szabadíts ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol.
8 Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsõség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az õ szemefényét bántja.
9 Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött engem.
10 Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr.
11 És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.
12 És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az õ osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.
13 Hallgasson minden test az Úr elõtt: mert felkelt az õ szentséges helyérõl.