Fejezet 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.
10 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek fahordásban botlanak el.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Elestt a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!
20Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú idõre?
21Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettéb!