Fejezet 7
1 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípõd hajlásai olyanok, mint a kösöntyûk, mesteri kezeknek míve.
2 A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szûkölködik nedvesség nélkül; a te hasad mint a gabonaasztag, liliomokkal körül kerítve.
3 A te két emlõd, mint két õzike, a vadkecskének kettõs fiai.
4 A te nyakad, mint az elefánttetembõl csinált torony; a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népû kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé.
5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, a király is megköttetnék fürteid által!
6 Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörûségek közt!
7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlõid a szõlõgerézdekhez.
8 Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlõid, mint szõlõnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának.
9 És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait.
10 Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván õ!
11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezõre, háljunk a falukban.
12 Felkelvén menjünk a szõlõkbe, lássuk meg, ha fakad-é a szõlõ, ha kinyílott-é virágja, ha virágzanak-é a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled.
13 A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk elõtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam!