Fejezet 12
1 Ezek azok, a kik Dávidhoz menének Siklágba, mikor Saul, a Kis fia miatt még számkivetésben vala, a kik a hõsöknek a harczban segítõi voltak.
2 Ívesek, akik mind jobb-, mind balkézre kõvel hajítanak és nyíllal lõnek vala, a kik Saul atyjafiai közül valók valának, Benjámin nemzetségébõl.
3 Elõljáró vala Ahiézer és Joás, a Gibeabeli Semáa fiai és Jéziel és Pélet, Azmávet fiai, Beráka és Jéhu, Anatótból,
4 És a Gibeonbeli Ismája, a harmincz közül való hõs, a kiknek elõljárójok is vala; Irméja, Jaháziel, Johanán és Gederátbeli Józabád,
5 Elúzai, Jérimót, Behália, Semária és Hárufbeli Sefátja,
6 Elkána, Isija, Azaréel, Jóézer és a Kóré nemzetébõl való Jásobéám.
7 Joéla és Zebádja, a Gedorból való Jérohám fiai.
8 A Gáditák közül is menének Dávidhoz, mikor a pusztában vala az erõsségben, erõs és hadakozó férfiak, paizsosok, dárdások, a kiknek orczájok, mint az oroszlánnak orczája és gyorsaságra hasonlók a hegyen lakozó vadkecskékhez.
9 Ézer az elsõ, Obádia második, Eliáb harmadik,
10 Mismanna negyedik, Jirméja ötödik,
11 Attai hatodik, Eliel hetedik,
12 Nyolczadik Johanán, kilenczedik Elzabád,
13 Tizedik Jirméja, tizenegyedik Makbánnai.
14 Ezek voltak fõemberek a seregben a Gád fiai közül; a legkisebbek egyike száz ellen, a legnagyobbak egyike ezer ellen!
15 Ezek azok, a kik a Jordánon átmentek volt az elsõ hónapban, noha az árvíz a partot felülmúlta, és elûzték mindazokat, a kik a völgyben valának napkelet felõl és napnyugot felõl.
16 Jövének Dávidhoz a Benjámin és a Júda fiai közül is az erõsségbe.
17És kiméne Dávid elejökbe, és felelvén, monda nékik: Hogyha békesség okáért jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, az én szívem egy lesz ti veletek; ha pedig meg akartok csalni, hogy eláruljatok az én ellenségeimnek, holott semmi gonoszságot nem követtem el: lássa meg a mi atyáink Istene és büntessen meg.
18A lélek pedig felindítá Amásait, a harmincznak fejedelmét, s monda: Óh Dávid, tied vagyunk és te veled leszünk, Isai fia! Békesség, békesség néked, békesség a te segítõidnek is, mert megsegít téged a te Istened! Magához fogadá azért õket Dávid, és fõemberekké tevé a seregben.
19Ennekfelette Manasséból is hajlának Dávidhoz, mikor a Filiszteusokkal együtt Saul ellen ment volna harczolni; de nem segéllék õket; mert tanácsot tartván, haza küldék a Filiszteusok fejedelmei, mondván: A mi fejünk veszésével fog visszamenni az õ urához, Saulhoz.
20Mikor visszatére Siklágba, hajlának õ hozzá a Manassé fiai közül Adna, Józabád, Jediháel, Mikáel, Józabád, Elihu és Sillétai, a kik a Manasse nemzetségébõl való ezerek elõljárói voltak.
21És ezek Dávidnak segítségül voltak az ellenség seregei ellen; mert fejenként mind erõs vitézek valának, és vezérek a seregben.
22Annakfelette minden nap mennek vala Dávidhoz, hogy segítségére legyenek néki, míg serege nagygyá lõn, mint az Istennek tábora.
23Ezek pedig számszerint a viadalhoz készült elõljárók, a kik Dávidhoz mentek vala Hebronban, hogy õt Saul helyett az országban királylyá válaszszák, az Isten ígérete szerint.
24A Júda fiai közül, a kik paizst és kopját viselének hatezernyolczszáz vala harczra készen.
25A Simeon fiai közül vitéz férfiak a viadalra, hétezerszáz.
26A Lévi fiai közül négyezerhatszáz vala.
27Jojada is, ki az Áron fiai között elõljáró vala, és õ vele háromezerhétszáz.
28És az ifjú Sádók, a ki igen erõs vala, és az õ atyja házából huszonkét fõember.
29A Benjámin fiai közül, a kik Saul atyjafiai valának, háromezer; mert még azok közül sokan hûségesen õrizik vala a Saul házát.
30Az Efraim fiai közül húszezernyolczszáz, igen vitézek, a kik az õ nemzetségökben híres férfiak valának;
31Manassénak félnemzetségébõl pedig tizennyolczezer, kik névszerint kijelöltetének, hogy elmenjenek és Dávidot királylyá válaszszák.
32Az Izsakhár fiai közül, a kik felismerék az idõ alkalmatos voltát, hogy tudnák, mit kellene Izráelnek cselekednie, kétszáz fõember és az õ rokonaik mind hallgatnak vala beszédjökre.
33A Zebulon fiai közül a harczra kimenõk, minden hadiszerszámokkal felkészülve, ötvenezeren valának, készek a viadalra állhatatos szívvel.
34A Nafthali nemzetségébõl ezer fõember vala; és õ velek paizszsal s kopjával harminczhétezer vala.
35A Dániták közül, a kik a viadalhoz készek valának, huszonnyolczezerhatszázan voltak.
36És az Áser fiai közül a hadakozók és az ütközethez készek negyvenezeren valának.
37A Jordánon túl lakozók közül, azaz a Rúbeniták, Gáditák és a Manasse nemzetségének fele közül, minden viadalhoz való szerszámokkal egyetemben, jöttek százhúszezeren.
38Mindezek hadakozó férfiak, a viadalra elkészülve, egy értelemmel mentek vala Hebronba, hogy Dávidot az egész Izráel felett királylyá válaszszák, sõt ezeken kivül is az egész Izráel egy szívvel azon volt, hogy Dávidot királylyá válaszszák.
39És ott maradának Dáviddal harmadnapig, s esznek és isznak vala; mert az õ atyjokfiai készítettek vala nékik;
40És úgy a szomszédságukban levõk, mint mások Izsakhárig, Zebulonig és Nafthaliig hoznak vala kenyereket szamarakon, tevéken, öszvéreken és ökrökön, eleséget, lisztet, fügét, aszuszõlõt, bort, olajat, vágóbarmokat, juhokat számtalan sokat; mert nagy öröm vala Izráelben.