Fejezet 11
1 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván nékik:
2 Szóljatok Izráel fiainak, mondván: Ezek azok az állatok, a melyeket megehettek minden barmok közül, a melyek vannak e földön:
3 Mindazt, a minek hasadt a körme, és egészen ketté hasadt körme van, és kérõdzõ a barmok közt, megehetitek.
4 De a kérõdzõk és a hasadt körmûek közül ne egyétek meg ezeket: A tevét, mert az kérõdzõ ugyan, de nincs hasadt körme, tisztátalan ez néktek.
5 A hörcsököt, mert kérõdzõ ugyan, de nem hasadt a körme, tisztátalan ez néktek.
6 A nyulat, mert kérõdzõ ugyan, de nem hasadt a körme; tisztátalan ez néktek.
7 És a disznót, mert hasadt körmû ugyan és egészen ketté hasadt körme van, de nem kérõdzik; tisztátalan ez néktek.
8 Ezeknek húsából ne egyetek, és holttestöket se illessétek; tisztátalan ez néktek.
9 Mindazokból, a melyek a vizekben élnek, ezeket ehetitek meg: A minek úszószárnya és pikkelye van a vizekben, tengerekben és folyóvizekben, azokat mind egyétek meg.
10 A minek pedig nincsen úszószárnya és pikkelye a tengerekben és folyóvizekben, legyen az akármely vízben nyüzsgõ, és akármely vízben élõ állat; mind útálatos az néktek.
11 De legyenek is útálatosak néktek; azoknak húsából ne egyetek, és holttestöket is útáljátok.
12 A minek nincs úszószárnya és pikkelye a vizekben, mind útálatos az néktek.
13 A szárnyas állatok közül pedig ezeket útáljátok: meg ne egyétek, útálatosak ezek: a sas, a saskeselyû és a halászó sas.
14 A sólyom és a héja az õ nemével.
15 Minden holló az õ nemével.
16 A strucz, a bagoly, a kakuk és a karvaly az õ nemével.
17A kuvik, a hattyú és a füles bagoly.
18A bölömbika, a pelikán és a gém.
19Az eszterág és a szarka az õ nemével, a büdös banka és a denevér.
20Minden szárnyas féreg, a mely négy lábon jár, útálatos néktek.
21Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas férgek közül, a melynek lábain felûl szökõ-szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal a földön.
22Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az õ nemével, a szolám-sáskát az õ nemével, a khargol-sáskát az õ nemével és a khagab-sáskát az õ nemével.
23Minden egyéb négylábú szárnyas féreg pedig útálatos legyen néktek.
24És ezekkel tisztátalanokká teszitek magatokat; mindaz, a ki illeti holttestüket, tisztátalan legyen estvéig.
25Mindaz pedig, a ki hordozza azoknak holttestét, mossa meg az õ ruháit, és tisztátalan legyen estvéig.
26Minden barom, a melynek hasadt a körme, de nincs egészen ketté hasadva, és nem kérõdzik, tisztátalan legyen néktek; valaki illeti azt, tisztátalan legyen.
27Minden állat, a mely a négylábúak között a talpán jár, tisztátalan legyen néktek; mindaz, a ki azoknak holttestét illeti, tisztátalan legyen estvéig.
28A ki pedig hordozza azoknak holttestét, mossa meg az õ ruháit, és tisztátalan legyen estvéig. Tisztátalanok azok néktek.
29A földön csúszó-mászó állatok között pedig ezek legyenek tisztátalanok: a menyét; az egér és a gyík az õ nemével.
30A sündisznó, a kaméleon, a tarka gyík, a csiga és a vakondok.
31Ezek tisztátalanok néktek minden csúszó-mászó között; valaki illeti ezeket holtuk után, tisztátalan legyen estvéig.
32És minden, a mire ezek közül holtuk után esik valamelyik, tisztátalan legyen; akármely faedény, akár ruha, vagy bõr, vagy zsák; akármely eszköz, a mivel dolgozni szoktak, vízbe tétessék, és tisztátalan legyen estvéig, ezután tiszta legyen.
33Akármely cserépedény pedig, a melybe beleesik valami azokból, mindazzal együtt, a mi benne van, tisztátalan legyen, és az edényt törjétek el.
34Minden megehetõ eledel, a melyhez az ilyen edénybõl víz jut, tisztátalan, és minden megiható ital is minden ilyen edényben tisztátalan legyen.
35És minden, a mire azoknak holttestébõl esik valami, tisztátalan; kemencze és tûzhely lerontassék; tisztátalanok azok és tisztátalanok legyenek néktek.
36De a forrás, a kút, az egybegyûlt víz tiszta legyen; de a mi azoknak holttesttéhez ér, tisztátalan.
37Hogyha azoknak holttestébõl ráesik is valamely vetõmagra, a mely elvetendõ, tiszta legyen az.
38De ha vizet töltenek a magra, és úgy esik rá azoknak a holttesttébõl, tisztátalan az ilyen néktek.
39Hogyha olyan hullik el a barmok közül, a mely eledeletek néktek; a ki annak holttestét illeti, tisztátalan legyen estvéig.
40A ki pedig eszik annak holttesttébõl, mossa meg az õ ruháit, és tisztátalan legyen estvéig. És mossa meg ruháit az is, a ki hordozta annak holttestét, és tisztátalan legyen estvéig.
41Mindaz is, a mi csúszik-mászik a földön, útálatos legyen, meg ne egyétek.
42Mindazt, a mi hason csúszik, és mindazt, a mi négy, sõt mindazt, a mi több lábon jár, a földön csúszó-mászó bármely állatot, meg ne egyétek ezeket, mert útálatosak ezek.
43Meg ne fertéztessétek magatokat semmiféle csúszó-mászó állattal, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat azokkal, hogy tisztátalanokká legyetek általok.
44Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat semmiféle állat által, a mely csúszik-mászik a földön.
45Mert én vagyok az Úr, a ki felhoztalak titeket Égyiptom földébõl, hogy Istenetekké legyek néktek; legyetek azért szentek, mert én szent vagyok.
46Ez a törvény a baromfélékrõl, a szárnyas állatokról, minden élõ állatról, a mely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, a mely csúszik-mászik a földön.
47Hogy különbséget tehessetek a tisztátalan és tiszta között, az olyan állat között, a mely megehetõ, és az olyan állat között, a mely meg nem ehetõ.