Fejezet 78
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 Hogy megtudja azokat a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;
11 Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.
16 Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.
19És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?
21Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,
23És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,
26Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.
29Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.
33Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;
36És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;
38Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39Azért eszébe vevé, hogy test õk, és olyanok, mint az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.
40Hányszor keserítették õt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, sem a napról, amelyen megváltotta õket a nyomorgatótól;
43Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.
46Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.
48Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.
52Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.
53És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.
55És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;
57Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.
62És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.
63Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;
66És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68Hanem a Júda törzsét választá; A Sion hegyét, a melyet szeret.
69És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.
70És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.
71A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.
72És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.